Saphier Regina: A Diploma Halála

Posted by The Virtual Human on June 10, 2014 · Leave a Comment

Saphier Regina: A Statikus Diplomák Halála – A Dinamikus és Digitális Értékelési Módszerek Születése

Jött egy ritka igénytelen hozzászólás az egyik fórumon, úgyhogy gyorsan összedobtam egy tömör blogot. Az illető a “Mi leszel, ha MOOC leszel?” című írásomra reagált (önmagát trénerként, eLearning szakértőként, és tartalom íróként határozza meg a LinkedIn-en). Ezt írta (változtatás nélkül közlöm): “engem kezd idegesíteni az mém szerű mondat, hogy “nem a diploma számít majd, hanem….. ” azért aki ezt leírja alapjában véve kever pár dolgot a fejében, ami a szaktudást, szükséges kompetenciákat és az egyéni képességeket illeti… és azt gondolom, hogy a dolog nem ilyen egyszerű….”

Teachers College, Columbia University in the City of New York, USA

Válaszom:

Úgy gondolom, hogy egy social media hozzászólás minősége és stílusa rengeteget elárul arról, aki írja, vagy arról, hogy éppen milyen hangulatban van, aki írja. Utóbbi okból nem vonnék le messzemenő következtetéseket az illetővel kapcsolatban, mert nem ismerem. Az elmúlt években, általában nagyon minőségi komment-ekhez szoktam, ezért igazán meglepett ez az előbb idézett pár sor egy olyan embertől, aki önmagát eLearning szakértőként és tartalom íróként jellemzi. Nekem bármi okot ad egy jó kis blogírásra, szóval számomra mindegy, hogy más önmagát hogyan reprezentálja online… az nem engem jellemez. Engem az jellemez, hogy milyen módon, milyen tartalommal, és milyen stílusban válaszolok, és hogy szem előtt tartom a közösség színvonalának erősítését és jó hangulatának fönntartást.

Először idézem azt a bekezdést, melyből a kommentelő kontextus nélkül ragadta ki a részletet:

Közben a munkáltatók is észreveszik majd (ahogy ez külföldön már jól látszik), hogy a minőségi MOOC-okat elvégző diákok rugalmasan önfejlesztő, vonzó munkavállalók, és nem az számít, hogy van-e diplomájuk, hanem az, hogy milyen friss, piacképes tudással rendelkeznek és mennyire tanulékonyak, akárhány évesek. 2020-ra magától értetődő lesz, hogy nem minden munkavállaló végez klasszikus egyetemet vagy főiskolát, hanem bizony általános lesz, hogy a jelentkezők komoly hányada MOOC-okat, vagy ennek megfelelő jellegű online kurzusokat sorol “csak” fel az online életrajzán. A munkáltatók maguk is rugalmas, moduláris MOOC-ok segítségével képzik majd saját munkatársaikat. Sőt, maguk a munkáltatók is gyártanak majd MOOC-okat. Hogy pontos legyek, mivel 2020 körül a globális “freelancer” kultúra itthon is megerősödik (egyre többen éreznek rá az oDesk, az Elance, a FlexJobs szerű platformok hasznosságára, illetve akkorra remélhetőleg nálunk is általános lesz a ma még csak az angolszász országokban terjedő Google+ Helpouts), a munkavállalók magukat képzik majd tovább, teljesen önállóan, a MOOC-ok segítségével.

Az oktatási és a munkaerő piaci követelményrendszer, a tanulás, a teljesítmény mérés és visszaigazolás olyan módon változnak, válnak rugalmassá és dinamikussá a digitális korban, hogy a sok száz éve fennálló statikus diploma teljesen haszontalan lesz, sőt, sok esetben már most is az. Diploma nélkül is lehet ma valaki japán gyár magas szintű technológiai szakembere (például). A lényeg, hogy valamilyen megbízható és lehetőleg dinamikus módon meg lehessen határozni a szakmai és vezetői képességeit (a szaktudását, a szükséges kompetenciáit, és az egyéni képességeit). Senkit sem érdekel, hogy diplomás-e az illető, vagy sem (feltéve, hogy a gyár nem Japánban van… mert a Japánok még diploma kórságban szenvednek… ott, aki nem végez egyetemet, az vesztesnek számít, ami elég nevetséges, mert nem diploma kell, hanem mérhető tudás és fejlődési képesség). Sőt, lehet, hogy ha lenne diplomája annak a technológusnak, az EU-ban található japán gyárban, akkor esetleg nem lenne munkája (“túlképzettnek”, “félreképzettnek”, rugalmatlannak, “nehezen értelmezhetően képzettnek”, és alkalmazása kidobott pénznek számíthatna a munkáltató szemében).

Az archaikus, egy intézmény által a múltban kiadott diploma, mint statikus dokumentum, mely a tudásunkat igazolja, egyre inkább elveszti a jelentőségét, mert a 10 évvel korábbi tudás gyakran teljesen haszontalan lehet a mai vagy jövőbeni elvárások tükrében. A korábban megszerzett szokványos diploma nem mutat meg szinte semmit a későbbi kompetenciákkal kapcsolatban. Nagyon világosan és globálisan értem, hogy miről van szó, és pontosan tudom, hogy miről beszélek. A mai tudásomat nem az határozza meg, hogy 12 éve a világ egyik vezető oktatáskutató intézetében diplomáztam az USA-ban, hanem az, hogy azóta is naponta olvasok, gondolkodom és írok ezzel kapcsolatban, és az, hogy azóta sem hagytam abba a tanulást.

Most sem a diplomáért tanulok, és az egyetem elvégzése nélkül is tudnám, amit ma tudok, mert a tudásom a folyamatos érdeklődésem, a kitartásom és a szorgalmam eredménye. A tudásom teljesen diplomafüggetlen, messze meghaladja a diploma szintjét, és a diplomám nem feltétele a tudásomnak. Írni sem azért tudok, mert a Columbia Egyetemre jártam. Azért jártam oda, mert írni is tudok. Ha most járnék a húszas éveimben, akkor ma már nem iratkoznék be a Columbia Egyetemre, hanem felvennék olyan Coursera és edX kurzusokat, melyek érdekelnek, és “diploma-cél” nélkül gyűjteném a tudást. Amiből lehet, a Verified Certificate-et választanám, és az eredményeimet pl. a Degreed nevű start-up portálján át jelezném a munkáltatóknak, vagy a LinkedIn-en tenném közzé. Azt hiszem, hogy egy nap a Degreed is kénytelen lesz elgondolkodni a cég nevén… mert a mottójuk ez: “Jailbreaking the Degree” (mondjuk ahogy elnézem, inkább ez lenne igaz arra, amit el akarnak érni: “Jailbreaking the Transcript”). Ha ez sikerül nekik, már új minőségről lesz szó, nem degree-ről. És akkor még nem is említettem a személyre szabott, egészen precíz mikro-értékelések összeadódását és folyamatos halmozódását egy életen át… A diploma és a diplomaosztó maskarás ünneplés egy hierarchikus kor elavult rögeszméje, mely korban a tanuláshoz és a tudáshoz való jog még nem volt alapvető emberi jog…

Végül a történet érdekes és hatásos lezárása végett (egyéb közoktatási, nyelvoktatási és felsőoktatási kacatok közül) elővettem az elegáns, aranypecsétes amerikai diplomámat, megnéztem, aztán visszatettem a papírhengerbe, melyben 12 éve szunnyad. Amerikában, egy amerikai állampolgárnak egy ilyen diploma sokat ér (ma még), de 12 év múlva ott is csak egy kacat lesz… Magyarországon, ahol az emberek 98%-a azt sem tudja, hogy hol van a Columbia Egyetem és hogy mitől érdekes (fogalmuk sincs, hogy a világ egyik legjobb egyeteme)… nos itt mindig is értéktelen volt egy ilyen szintű végzettség, de nem a felvilágosult jövőkutatás okán… hanem mert itt a gazdaság és a társadalom elképesztően alacsony szellemi színvonalon és beszűkülten vegetál… tisztelet a ritka kivételnek.