Saphier Regina: Mi leszel, ha MOOC leszel?

 

Saphier Regina: Mi leszel, ha MOOC leszel?

Mit hoz a jövő, 2020-ig a digitális oktatás és a(z online) munkavállalás terén?

Coursera for Android

Coursera for Android

 

Skype sorokból levél, levélből informatív blogbejegyzés

Ezt a blog bejegyzést részben egy saját levelemből hoztam létre, mert biztos, hogy nem csak a levél címzettjének hasznos a benne foglalt tartalom. Azért írtam és azért teszem közzé (néhány paragrafusnyi bevezetővel), mert egyre több irányból érzékelem, hogy hazai diákok és professzorok is gondolkoznak azon, hogy világszínvonalú MOOC-okat itthon is létre lehetne és létre is kellene hozni (MOOC = Massive Open Online Course = Tömeges Nyitott Online Kurzus). Végre! Két évvel a Coursera megjelenése után, bő másfél évvel azután, hogy elvégeztem az első Coursera kurzust, és miután közel két éven át blogoltam a Courseráról és a MOOC jelenségről, végre eljött az a pillanat, amikortól érdemben várhatjuk az első angol nyelvű, magyar gyártású MOOC-ot. Hogy melyik platformon jelenik majd meg, azt nem lehet tudni, de lehet és végre érdemes is rajta gondolkodni. Azt sem lehet tudni, hogy mikor jelenik majd meg, de van egy kulcsfontosságú tapasztalatom, mellyel talán megjósolhatom, hogy mikorra lesz Magyarország éppen olyan MOOC fogyasztó, mint bármelyik lelkes Coursera használó ország. Azért is időszerű ez a téma, mert a Coursera külföldi partnereinek száma immár meghaladta az amerikai intézményi partnerek számát.

Társadalmi attitűdváltozás, csökkenő átfutási idővel

Íme egy párhuzam (ha nem érdekel a rövid kitérőm, ugorj a bekezdés utolsó mondatára), mely segíthet a helyzet értékelésében, vagyis hogy egy az USA-ból induló attitűdváltozás mennyi idő alatt terjed el itthon: 2008-ban még mindenki furcsán nézett rám, hogy miért beszélek olyan sokat az emberi szervezet megfelelő D “vitamin” szintjének optimális és állandó fönntartásáról (akkor már jó ideje nem voltam az USA-ban, viszont nagyon érdekelt a D “vitamin”, és online kutattam, olvastam a témával kapcsolatban), és hogy miért olvasok angol nyelven tudományos szakirodalmat a D “vitaminról”… Már megszoktam, hogy itthon folyton hülyének néznek azok, akik nem látnak tovább az orruknál, és gyerekkorom óta pontosan tudom, hogy nem én vagyok a hülye (például: 9 éves koromban kaptam egy hátizsákot Amerikában… itthon én voltam az egyetlen hátizsákos, steppelt piros télikabátos kislány az iskolában… természetesen az idióták, a birkák és a korlátoltak azonnal csúfolni kezdtek … ők a csoportban, hordákban járkáló bizonytalan hangadók, akik félnek egyedül gondolkodni és véleményt formálni, általában miattuk nem fejlődik a társadalom elég gyorsan, de ők lesznek később a tömeges fogyasztói mindennek, amit eleinte gyanakodva nézegetnek és nem értenek… egyelőre ilyen az élet… 10 évvel később mind hátizsákot hordott… és nem emlékeztek arra, hogy mit csináltak, mondtak vagy gondoltak 10 évvel korábban… de én emlékszem… mert mindig egyben látom az ilyen folyamatokat). D “vitamin” ügyben, a magam részéről, azon csodálkoztam, hogy miért kell közelharcot folytatni a magyar orvosokkal egy D “vitamin” tesztért vagy egy üveg D “vitamin” tartalmú olaj receptjéért, és miért nem lehet szabadon D “vitamin”-t vásárolni… Eltelt 6 év, és immár bármelyik drogériában vehetek magamnak D “vitamint”, és bármikor kérhetek D “vitamin” labor vizsgálatot, ha zsebből kifizetem… és ma már a legtöbben nem értik, hogy miről beszélek, amikor azt mondom, hogy 6 éve mindez még nem volt természetes… Aki nem előzi meg a korát (újra és újra), az nem ismeri az outsider érzést és nem érzékeli a változásokat. Míg 20-30 évvel ezelőtt egy ilyen átmeneti folyamat legalább 10 évig tartott, most láthatóan már csak 6 évig tart, és vélhetőleg az átfutási idő egyre csökken majd, az internet készségek és a nyelvtudás elmélyülésével.

Hogyan kavarják fel a MOOC-ok a hazai állóvizet a tanulás és a munkavállalás terén 2020-ig?

Gyanítom, hogy Magyarország, a jelenlegi szórványos MOOC érdeklődés ellenére, 5-6 éven belül szinte biztosan rendszeres MOOC fogyasztóvá válik majd, annak ellenére, hogy ebben az országban kevesen beszélnek jól angolul (időközben többen beszélnek majd angolul, többen használják majd készség szinten az internetet, és egyre több MOOC kurzus jelenik majd meg magyar vagy más nyelvű felirattal, illetve egyre jobban mobilra terelődnek majd a MOOC-ok is). A kormányzat katasztrofális oktatáspolitikai döntései különben, paradox módon, elősegítik majd a gyorsabb átmenetet. Ahogy romlik a hazai felsőoktatás (és közoktatás) színvonala, úgy vándorolnak majd át a diákok is fokozatosan a MOOC platformokra, hiszen ott ingyen tanulhatnak, sokkal magasabb színvonalon, nemzetközi közegben. Mindez a hazai professzorok egy részét majd elkeseríti, ők majd egymás vállán szipogva sajnálják magukat, de egy másik részük kapva kap az alkalmon: az ügyesebbek és az életképesebbek MOOC-okat nézetnek majd a diákjaikkal házi feladat gyanánt vagy az előadások helyett, és utána beszélgetnek velük a személyes időben, illetve életszerű projekteket találnak ki és menedzselnek le… (… minek előadást tartani, ha ott az ingyenes és kiváló minőségű MOOC…?), a szorgalmasabbak és a leginnovatívabbak pedig elkezdenek saját MOOC-okat gyártani.

Közben a munkáltatók is észreveszik majd (ahogy ez külföldön már jól látszik), hogy a minőségi MOOC-okat elvégző diákok rugalmasan önfejlesztő, vonzó munkavállalók, és nem az számít, hogy van-e diplomájuk, hanem az, hogy milyen friss, piacképes tudással rendelkeznek és mennyire tanulékonyak, akárhány évesek. 2020-ra magától értetődő lesz, hogy nem minden munkavállaló végez klasszikus egyetemet vagy főiskolát, hanem bizony általános lesz, hogy a jelentkezők komoly hányada MOOC-okat, vagy ennek megfelelő jellegű online kurzusokat sorol “csak” fel az online életrajzán. A munkáltatók maguk is rugalmas, moduláris MOOC-ok segítségével képzik majd saját munkatársaikat. Sőt, maguk a munkáltatók is gyártanak majd MOOC-okat. Hogy pontos legyek, mivel 2020 körül a globális “freelancer” kultúra itthon is megerősödik (egyre többen éreznek rá az oDesk, az Elance, a FlexJobs szerű platformok hasznosságára), a munkavállalók magukat képzik majd tovább, teljesen önállóan, a MOOC-ok segítségével.

MOOC legyél, ne OOC!

Ha az EU döntéshozóinak sikerülne felismerni, hogy erre EU források kellenek, és ha lehetne erre EU pénzeket pályázni, akkor az átmeneti folyamat a MOOC gyártás síkján is gyors lehetne, annak ellenére, hogy jelenleg még nincs olyan igazán minőségi MOOC kurzus, melyet a régió aránylag frissen csatlakozott tagjainak egyikében fejlesztettek ki. Technikailag az egyetemek ma már kellően felkészültek itthon is, hogy képesek legyenek egy jó minőségű, flexibilisen tanuló-centrikus, angol nyelvű MOOC kurzust produkálni és menedzselni. Hogy itthon mennyibe kerülne egy MOOC kurzus legyártása, az attól függ, hogy milyen erőforrásokat sikerül erre a célra mozgósítani. Viszonyítás gyanánt: a saját egyetememen, a New York-i Columbia Egyetem oktatáskutató intézetében (a Teachers College-ban) készült “Big Data in Education” (Coursera MOOC) kevesebb, mint 40 000 dollárból megvolt, de a Harvard, mely nemrég külön MOOC produkciós stúdiót rendezett be, 75 000 és 150 000 dollár közötti összegeteket költ az új edX kurzusaira. Az gyanítható, hogy itthon nem lesz ennyi pénz egy magyar MOOC-ra, de az is biztos, hogy ha nem ilyen minőségi szinten gondolkodunk, akkor itthon (ahogy Daphne mondaná) csak OOC-ok jönnek majd létre (vagyis a “Massive” szó, mely a tömegességre utal, kimarad… tehát nem 100 000 diák nézi majd a nyitott és online kurzust, hanem pár száz vagy ezer). Lehet kis erőforrással, önkéntes alapon is MOOC-ot fejleszteni, de egy rendesen összeállított kurzus rengeteg munkával jár, és csapat nélkül nem lehet megvalósítani. Egy professzor, ha jó MOOC-ot akar létrehozni, a legjobb, ha kivesz egy év fizetett szabadságot (a Harvardon, és néhány másik egyetemen már van erre példa), és full time a MOOC-ra koncentrál. Ez azért is éri meg, mert utána feje tetejére állíthatja az addigi módszereit, és a helyben oktatott diákjainak kiadhatja házi feladatnak, hogy nézzék a MOOC-ot, és utána a személyes időben mentorálhatja a diákjait, és beszélgethet velük a hallottakról és látottakról, illetve gyakorlatias projekteken dolgozhat velük. Akinek van esze, az hamar átlátja, hogy ez sokkal jobb oktatási módszer, mint amiben most emberek tömegei senyvednek.

Mellékes megjegyzés: Ha valakinek itthon az jutna eszébe, hogy a MOOC olyan, mint a Mindentudás Egyeteme, az hatalmasat téved, és gyakorlatilag fogalma sincs arról, hogy mi az a MOOC, illetve, hogy hová fejlődik a MOOC hamarosan. A Mindentudás Egyeteme a lehető legkerülendőbb fajta poroszos, fantáziátlan, hierarchikus, statikus és általában unalmas népképzési csökevény, ami itt maradt… nem a 20., hanem a 19. századból… és attól sem modern, hogy a TV-ben volt, vagy hogy a neten is meg lehetett nézni.

Drágakőleves

Már “csak” a megfelelő MOOC partnert kell kiválasztani és meggyőzni. A meggyőzés alapvető eszköze a professzor nemzetközi tekintélye, szaktudása, népszerűsége és közben szakmai és emberi alázata, technikai felkészültsége, kísérletező kedve, elhivatottsága, sőt, megszállottsága, lelkesedése, és angol nyelvtudása, illetve az, hogy a környezete mennyire áll mellé, hogy az első magyar MOOC világsiker lehessen, vagyis hogy 100 000 vagy 200 000 diák regisztráljon rá globálisan, és 10% – 90% sikeresen elvégezze, attól függően, hogy Statement of Accomplishment-et vagy Verified Certificate-et akar-e szerezni (az előbbi elektronikus dokumentum ingyenes, az utóbbiért kisebb összeget fizetnek a diákok… akik az elején jelzik, hogy szándékukban áll levizsgázni és fizetnek is, körükben a kurzus sikeres elvégzésének százaléka megközelíti a 90%-ot… erről Daphne Koller saját maga számolt be pár hónapja egy előadásában). Nekünk nem a nemzetközi összehasonlításban gyengécske egyetemeinkre kell alapoznunk ilyen téren (igen, a magyar egyetemek gyengék, hiszen Magyarország K+F költségvetését lehet csak összevetni pl. a Harvard K+F költségvetésével… az “ország – ország”, “egyetem – egyetem” összevetés teljesen értelmetlen… lényegtelen, hogy a hazai kormányzat mivel akarja “megetetni” az embereket…), hanem néhány világhírű professzorra, aki tanítani is jól tud, vagyis nem ledarálja az unalmas tananyagot, hanem izgalmasan és a személyesség érzését keltve képes bevonzani a diákokat a tudás bűvkörébe, online is. Vagyis a mi jellegzetesen kelet-európai egyetemi kőleves történetünkben: végy egy rendkívüli professzort, avagy egy tudástól fényesen csillogó szellemi drágakövet, és a többit majd összehordja a környezet, ha van elég esze. Majdnem lyukas fazéknak megteszi egy középszerű Magyar Egyetem is. Még egy lepattant patinájú lábosban is lehet gourmet Bouillabaisse a la Marseillaise-t kreálni. Egy sikeres nemzetközi MOOC ma a legkiválóbb reklám egy egyetemnek, és a vizsgákon keresztül bevételt is lehet vele generálni.

Coursera Courses

Egy MOOC, 700 tökéletes társadalmi projekt

Kiváló példa a Wesleyan Egyetem professzora, Scott Plous Szociálpszichológia kurzusa, melyre a Coursera MOOC-ok történetében eddig a legtöbben, 250 000-en regisztráltak. Ezt a kurzust komoly tömeg végezte el sikeresen, de tökéletes záró projekt eredményt “csak” 700-an értek el (ne felejtsük el, hogy Plous-nak addig félévente egy marék diákja volt csak, a számuk nyilván évek alatt összesen sem érte el a 700-at). Plous MOOC vizsgája nagyon különleges volt… mind jellegében, mind hatását tekintve. Meghirdette a “Day of Compassion Award”-ot (a nyertes az USA-ba utazhatott, hogy találkozzon a Dalai Lámával). A diákoknak egy napig mások szolgálatában kellett ténykedni, és erről kellett beszámolniuk. Az egyetlen nyertes a 700 tökéletes projekt közül került ki, diákközösségi szavazás alapján, és a győztes egy indiai orvosnő lett, aki egy napig egy lányiskolában tartott felvilágosítást a nem megfelelő érintésről. Még aznap több visszaélésre is fény derült, több lányt is sikerült megmenteni attól, hogy visszafordíthatatlan kárt okozzanak neki. A doktornő azóta hetente tart a lányoknak és édesanyjuknak ingyenes tanácsadást. Egy MOOC… és az eredmény több ezer együttérzésről és közösségről szóló projekt világszerte… Micsoda fantasztikus hatás, egy MOOC kurzuson át! És ez csak a kezdet! MOOC-ot tervezni, fejleszteni, oktatni és menedzselni: speciális emberi, közösségi és szakmai kvalitásokat igénylő feladat. Csak a legkiválóbbaknak sikerül ilyen MOOC kurzusokat létrehozni, melyeknek ekkora hatása van. Mondanom sem kell, hogy milyen hasznos lenne, ha Magyarország nem csak MOOC fogyasztó, hanem MOOC szolgáltató is lenne, és ha a legjobbjaink ezen keresztül tehetnének hozzá valamit a világ fejlődéséhez.

.

És akkor íme a blog elején beharangozott levelem egy magyar matematika professzornak, aki Coursera MOOC-ot szeretne szervezni (a néhány szavas módosítástól eltekintve ezt írtam):

“Két éve vizsgálom a legjobb MOOC kezdeményezéseket. Nagyon hiszek abban, hogy ez a jövő, de jelenleg mindenféle iterációkat látok, melyek majd kiforrják magukat (Coursera, edX, Udacity, iversity, stb.). Puhatolózom egy ideje, hogy milyen stratégiával lehetne hazai kurzusokat is bevarázsolni a Coursera vagy az edX platform-ra. Csak a kurzust kínáló egyetem vagy szervezet szerződhet a Coursera-val, vagy az edX-vel. Csak a legkiválóbb intézményekkel szerződnek. Mint tudjuk, itthon nincsenek MIT, Stanford, Harvard és Columbia minőségű egyetemek.

Persze, vannak itt is jó kutatócsoportok, de azok általában nem a hazai közegnek köszönhetik a sikereket, hanem néhány nemzetközileg elismert kiválóságnak, akik főleg kintről lapátolják ide a pénzt, mert kint nagy nevek. Ha nekiálltok MOOC kurzust fejleszteni, akkor én azt tanácsolom, hogy mind a Coursera-val, mind az edX-vel álljatok szóba, mert ki tudja, lehet, hogy az egyik fogékonyabb lesz, mint a másik. És azért érdemes a Udacity-n és az iversity-n is elgondolkodni.

Pár hete írtam meg az egyik LinkedIn ismerősömnek, aki a Coursera munkatársa, hogy jó lenne, ha ebből a régióból is lehetne Coursera kurzust választani… ötleteltem, hogy hogyan lehetne innen kurzus partnereket válogatni… az elmaradottság ellenére. Engem ez a téma nagyon érdekel. Szívügyem. Ők viszont iszonyatosan le vannak terhelve, a hatalmas nemzetközi érdeklődés következtében.

A Coursera most ezen dolgozik, és már tűkön ülök, hogy lássam (bár elég jó elképzelésem van arról, hogy ez micsoda… pedig nagyon titkolóznak): Future Learning Experience (FLEX) product (sajnos nagyon lassan haladnak vele…)

Az utóbbi, fejlesztés alatt lévő termék miatt, és általában, alapvetően, szerintem a Coursera a legfejlettebb és a legerősebb. Már azért is motiváltabbak, mert ők profit orientáltak, miközben az edX pl. non profit. Ugyanakkor az edX csapat fizikailag közelebb van, könnyebb velük személyesen network-ölni, és van ott egy pár magyar diák az MIT-n, akikkel össze lehet fogni. Ha tömegeket akarsz megragadni egy magyar MOOC kurzussal, akkor minimum valami bombasztikus PR felütést érdemes alkalmazni, mondjuk, mit tudom én, “The Mathematics of the Rubik’s Cube”, vagy valami ilyesmi (feltétlenül angol nyelven). És a kurzus production levezetését egy kívülálló és kissé obsessive compulsive személyre kell bízni, aki tökéletesre csiszolja, mire online elindul, mert nagyon ciki ám ország világ szeme láttára lebőgni vagy bénázni a Coursera-n. Egy “világégéssel” felér, és volt már rá példa… az ilyen hiba sajnos nemzetközi sajtóval is jár. Nem ajánlom.

Rubik’s cube for the blind (yankodesign.com)

Az edX (még) sok tekintetben gyengébb lábakon áll, mint a Coursera (utóbbi jelenleg 4-szer akkora, mint az edX). Szerintem a Coursera üzleti kapcsolatrendszere és stratégiája nagyon erős, mert Daphne férje befektetési szakember. Aki eléggé bénázik, az a Udacity… Sebastian Thrun MOOC úttörő létére sokat kapkod, kb. a harmadik megkérdőjelezhető iterációnál tartanak… Ez nagy kár, mert ugyan ők közvetlenül a professzorokkal is szóba állnak, ha jól tudom, és velük lehetne direktben, egyetem nélkül is tárgyalni, ha minden igaz, de sajnos az ő modelljük eddig a legingatagabb. Jelenleg havi 150 dollárért személyes támogatást ajánlanak a diákoknak. Végül ki lehetne próbálni az iversity szolgáltatásait, ők is inkább a professzorokkal dolgoznak… Az iversity messze nem olyan márkanév, mint a Coursera, de a platformjuk jól használható, és a kurzus létrehozásához személyes szakmai támogatást adnak (és ők vannak a legközelebb).

Két éve már lázítottam egy barátomat, aki a University of Colorado Boulder oktatója és kutatója, hogy kezdeményezzen egy kurzust a Coursera-val partnerségben, de sajnos nem volt rá ideje, pedig nagyon szívesen dolgoztam volna egy ilyen MOOC kurzus megalkotásán.

Ha látsz olyan Coursera partnert, amelyik a te kutató vagy képző intézeted partnere is, akkor (szerintem) velük partnerségben lehetne a legkönnyebben felkerülni a Coursera-ra. Ha önállóan akarsz MOOC kurzust indítani, akkor jelenleg az iversity nagyon hasznos lehet, mert az EU-ban ők a legjobbak.

Ha egy hazai döntéshozót vagy diákot akarsz meggyőzni, akkor ajánlom az egyik (kivételesen magyarul megfogalmazott) Coursera blog bejegyzésemet, melyben elmagyarázom, hogy mi a Coursera és mitől szuper (és ez csak a kezdet). Angolul persze sokkal több bejegyzésem van (mivel erről a témáról itthon még nagyon kevesen olvasnak… a közönségem inkább globális).

Remélem, hogy tudtam segíteni.”

A válasz gyors volt. Az illető többek között valami olyasmit írt, hogy minimum többnapi kutatást és az infók többheti megemésztését spórolta meg a levelem elolvasásával, és persze megköszönte a segítségemet. A MOOC iránt érdeklődő olvasó, ezzel a blogbejegyzéssel, és ennek a dedikált, angol és magyar nyelvű Coursera/MOOC blognak a böngészésével, több havi, sőt, több évi kutatást és feldolgozást spórolhat meg magának… Szóval, kedves olvasó: “Mi leszel, ha MOOC leszel?” MOOC diák? MOOC professzor? MOOC evangelist(a)? Azoknak üzenem, akik komolyan neki akarnak állni az első hazai MOOC kifejlesztésének: Rám számíthattok!

 

Tell me what you think!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: