Saphier Regina: Jég, Menta, MOOCs avagy “Virgin Mojito” Online

Saphier Regina: Jég, Menta, MOOCs avagy “Virgin Mojito” Online

 

 .

Az Önszerveződés Lehetőségei, Egyes Fogalmai és Eszközei az Online Tanulás Korában

avagy

Hogyan Szabadítsuk Ki Gyermekeinket a Pocsék Oktatási Rendszerből…

és egyéb (konzervatívok, konformisták és képmutatók számára) felháborító gondolatok…

 

Szabadságfok

Eljön a nap, amikor nem az adminisztrátorok választják majd ki, hogy melyik diák hol tanuljon… hanem a diákok választják majd meg, hogy milyen közösséghez akarnak tartozni, hogy kikkel akarnak személyes kontaktust és kikkel nem, és képesek lesznek az internet segítségével együtt létrehozni a megfelelő közösségeket… ennek az alapjai már ma is léteznek… home schooling, meetups, online collaboration, hangout, MOOCs, AI… itthon lehet valaki pl. magántanuló…

Előrebocsátom, hogy a MOOC (Massive Open Online Course) az online tanulásnak csak az egyik megjelenési formája. Nagyon sokféleképpen lehet online tanulni, és az online tanulási formák jól ötvözhetőek az offline tanulási lehetőségekkel. Én pl. szeretek olyan környezetben nyelvet tanulni, ahol azt a nyelvet beszélik, amelyiket meg szeretném tanulni. Másoknak az iskolai, személyes nyelvoktatás felel meg, a saját hazájukban. Megint mások online beszélgetések és filmnézés során tanulnak nyelveket. Valószínűleg a legjobb, ha mindezen módszereket okosan ötvözzük. Az, hogy ma különösebb nyelvi erőfeszítés nélkül képes lennék ezt a blogot angolul is publikálni, az internetnek “köszönhető”. A rendszeres angolul blogolás (ill. olvasás és filmnézés) nemcsak karbantartotta, de fejlesztette is az angoltudásomat. Személy szerint számomra természetes, hogy minden nap tanulok.

Önállóság és Választási Lehetőség

Lassan tanár-mentes, saját tanuló közösségeket is létrehoznak majd az emberek… nem kell, hogy iskola legyen… nem kell, hogy a tagok egykorúak legyenek… nem kell, hogy minden csoport egy városban vagy országban legyen… a lényeg, hogy segítsék egymást és tanuljanak egymástól. Ezek a tanuló közösségek és hálózatok majd kialakítják a saját szabályaikat, módszereiket, eszközeiket, kultúrájukat, és céljaikat.

Rugalmas, egyszerre online és offline mentorokra, és nem tanárokra, főleg nem ipari prédikátorokra van szükség. A tanár az, aki a szádba rágja az információt. A tanulásodat segítő mentor és tudás megosztó lény az, aki megmutatja az irányt, és lehetővé teszi, hogy saját felfedezéseket tegyél, hogy gondolkozz, hogy alkoss.

Hogyan Tanulok Én? Avagy az “Elosztott Egyéni Tanuló” versus a “Hierarchikus Kollektív Tanuló”

Egy példa. Amikor a Coursera féle, nagyon sikeres Gamification kurzust 2012-ben végigcsináltam, akkor inkább normál tempóban néztem a videókat, mert Kevin Werbach (a Wharton School, University of Pennsylvania professzorának) beszédtempója megfelelően pergő és lelkes volt, és szinte minden pillanatban azt éreztette, hogy az egyénhez beszél, tehát esetemben hozzám. Amikor azonban pusztán kedvtelésből, 2014-ben végignéztem pl. a Leaders of Learning edX kurzust, akkor rendszeresen felgyorsítottam a videókat, mert Richard Elmore (a HarvardX, Harvard Graduate School of Education professzora) lassan beszél… meglehetősen monoton… és nem az egyénhez szól (jobbára olyan volt, mintha kissé unottan magához beszélt volna)… de ettől még megtudtam tőle, hogy a “Distributed Individual Learner” kvadránsba tartozom. Akik nem bírnak ráhangolódni a MOOC és online tanulás témára, azok általában a “Hierarchical Collective” kvadránsba tartoznak. Gyorsan levettem a lényeget, nem kellett órákig hallgatni. Werbach óráira bármikor személyesen is beülnék, Elmore óráira soha, pedig mindketten nagyon értelmes és nagy tudású emberek. Ugyanakkor az előadói stílusuktól függetlenül, mindkettőjüktől tanultam valamit, ingyen, és a technológia segített abban, hogy kompenzáljam egyikük unalmas előadásmódját. Mindig mondom, hogy éljen az online tanulás, de sosem mondom, hogy a személyesség 100%-ban felesleges vagy szükségtelen. Kinek miből mennyi kell… Nekem elég volt mindez online. Van, akinek szüksége lenne a személyességre, de nem engedheti meg magának. Akárhonnan nézem, éljenek a MOOC lehetőségek.

Az MIT féle “UnHangout” és a “Leaders of Learning” edX MOOC

Ami Elmore kurzusa során nagyon érdekes volt, az az úgynevezett “UnHangout” MIT kísérlet volt: a Google Hangout on Air-en, Elmore professzor kurzus záró élő megszólalása után (ő sajnos dögunalmas volt), mi, a diákok, csoportokra oszlottunk szét, teljesen véletlenszerűen… Ott találtam magam egy pár ismeretlen emberrel és órákon át globálisan a tanulás online forradalmáról és a saját tapasztalatainkról beszélgettünk (kár, hogy nincs UnHangot “on Air”… így nem készült videó felvétel… sajnos nem tudom megmutatni). Jelen volt valaki pl. Kínából (proxy-n át)… meg Mexikóból, és Spanyolországból, illetve többen az USA-ból… Nagy élmény volt! Egészen fantasztikus volt az a barátságos, kulturált, udvarias, élénk, érdeklődő, toleráns, rácsodálkozó, sokszínű, őszinte és spontán beszélgetés, és az a közös hullámhossz…

Egy érdekes dramaturgiai fordulatot ki kell emelnem! Ebben az “Elosztott Individuális” vagy “Elosztott Kollektív” helyzetben, eleinte kissé nyomott volt a hangulat, egészen addig, míg a szervezők vissza nem hívták a résztvevőket a Hangot on Air “előterébe” (a Hangout-ot minden néző láthatta, de mindenki csak egy UnHangout-ban vehetett részt… ha valaki csoportot akart váltani, ki kellett lépnie az egyikből és be kellett lépnie egy másikba)… Amikor ezzel lezárult a meghirdetett program, sokan ottmaradtak és reménykedve visszaléptek a közben nagyrészt kiürült UnHangout alcsoportokba, hátha lehet folytatni az eszmecserét egy új alcsoportban, most már teljesen szabadon… és pontosan ekkor lett igazán érdekes a beszélgetés, amikor a szervezők már eltűntek… meglehet, hogy nem is tudják mi történt, miután ők kiléptek. Pedig az igazi tanulás ekkor történt, amikor békén hagytak minket. Egy darabig ide-oda klikkeltem, kerestem a számomra legszimpatikusabb összetételű UnHangout csoportot… pár percig figyeltem, hogy miről van szó… végül “kikötöttem” egy konkrét csoportban… aztán bemutatkoztunk… élményeket meséltünk, kérdéseket tettünk fel, hogy ki hogyan tanul, milyen közegben… időközben új emberek léptek be és ez moderációt igényelt, úgyhogy spontán a moderátor szerepében találtam magam. Nem vicc, tényleg órákig maradtunk, voltak akik jöttek, voltak, akik mentek, de a beszélgetés ott tartotta az emberek felét, pedig a tanulásról volt szó.

 

 

Tudom, hogy sima Hangout csoportokban is lehet ilyen helyzeteket teremteni, de sok “mezei” Hangout együtt nehezebben menedzselhető… és ez a társaság, melyben én voltam, igen speciális érdeklődésű volt, az edX kurzus hatására. Az átjárhatóság praktikus volt. Az UnHangout alcsoportok olyanok voltak, mint a konferencia szekciók vagy az egyetemi tanuló csoportok… csak mind spontán jöttek létre, és az ember szabadon “járkálhatott” közöttük, téma és szimpátia alapon (már amikor lett hely a többi csoportban). Korábban már írtam arról, hogy mit gondolok a konferenciákról… úgy gondolom, hogy az UnHangout technológia alkalmas mind az online is “streamel”-t konferenciák, mind pedig az online (vagy éppen az offline) tanulás dinamizálására. Különösen érdekes ez a módszer azért, mert átalakítja a csoportdinamikát. Ha valakinek nem jön be az egyik csoport, egyszerűen átmegy egy másikba, és azokkal tölti az idejét, akikkel a legjobban tud fejlődni és/vagy akikkel a legjobban érzi magát.

Nem meglepő módon, a kurzusba ágyazott tanulói típus teszt során, a Leaders of Learning edX/HarvardX MOOC résztvevői leginkább az “Elosztott Egyéni Tanuló” csoportba tartoztak… pedig sokan maguk is “Hierarchikus Kollektív” közegben, merev intézményekben dolgoztak. Láthatóan emberek milliói vannak számukra egészségtelen keretek közé szorítva (mind dolgozóként, mind pedig tanulóként) és egyre jobban zavarja őket, hogy kénytelenek ezekben az elnyomó struktúrákban létezni. Sokan mesélték, hogy igen, napközben kénytelenek elfogadni a megszokott, tradicionális rendszert, de este, amikor hazamennek, szabad önmaguk lehetnek egy MOOC kurzus során. Emberek milliói keresik a kiutat a múlt társadalmi kövületei közül és egyre tisztábban látják, hogy merre és hogyan akarnak haladni, miközben egyre több eszköz áll a rendelkezésükre a tényleges változás megvalósításához. A változások akkor következnek be a leggyorsabban, amikor elég sok ember akar valamit (tömegesen megtudják, hogy van más is, amit akarhatnak), amikor a megszokott helyzet már nagyon nyomasztó, és rendelkezésre állnak az eszközök, hovatovább ingyen elérhetőek. Professzor Elmore, habár unalmas előadó, igen jó munkát végzett első MOOC-ja során, mert a kutatásait tömören mutatta be és egyszerre több ezer embernek adott kulcsszavakat, melyekkel elmondhatják a környezetüknek, hogy mi a különbség a tradicionális oktatás és a modern tanulás között… világszerte.

Az Önszerveződés Lehetőségei illetve a Szabad Tanulási Módszer és Közeg Választás Emberi Joga

Sok szülőnek van tele a hócipője a mai magyar oktatási rendszerrel (mely általában “Hierarchikus Kollektív”). Hozzá kell tennem, hogy a gyerekek sokkal inkább otthon vannak online, mint a szüleik. Tehát amikor egy szülő arra gondol, hogy a gyerekének talán jó lenne online tanulni, a gyerek nagy eséllyel már magától értetődő módon, magától is sokat tanul online és otthonosan mozog a legkülönbözőbb virtuális hálózatokban. Képzeljük el, milyen társadalmi fricska lenne, ha bátor szülők tömegei jelentenék be, hogy a gyerekeik mostantól “Elosztott Individuális” magántanulók lesznek, és “Elosztott Kollektív” MOOC csoportokban tanulnak tovább. A magántanulók minden évben egyszer vizsgát tesznek az iskolai tananyagból (tulajdonképpen a központi rendszer szempontjából “Hierarchikus Individuális” tanulást valósítanak meg, úgy hogy a rendszer szinte minden elemét elutasítják, csak az évi egyszeri mérési rendszert használják, hogy a tágabb társadalmi rendszerben mérhetően tudjanak működni (ha nem íratták külföldi iskolába a gyereket, akkor ne szegjenek törvényt, amikor a gyerek még tanköteles korban van… tudom, hogy sokan most meglepődnek, de: szinte csodás, hogy a tankötelezettség 16 éves korban megszűnik… illetve akkor is érdemes magántanulóként legalább évente egyszer vizsgázni, ha valaki pl. orvosi egyetemre akar menni), és nem kell fizikailag jelen lenniük a “Hierarchikus Kollektív” iskolában… miközben megfelelnek a központi rendszer minimális adminisztratív követelményeinek. A saját, független rendszerükben ezek az emberek (gyerekek) “Elosztott Kollektív” vagy “Elosztott Individuális” tanulók, akik a maguk módján szocializálódnak, önállóan választott közösségekben léteznek, nem rájuk kényszerített csoportokban.

Tapasztalatból beszélek… pontosan tudom, hogy milyen magántanulónak lenni, mert 17 éves koromban, egy évig magántanuló voltam. Tudom és hiszem, hogy nevetséges a tantárgyak “széthúzása” (időben), csak mert “így szokás”… Az alatt az egy év alatt kimentem Ausztriába, bentlakó babysitter voltam (3 gyerek mellett), hat emberre főztem, egy helyi iskolába jártam (sajnos nem gimnáziumba, mert a szüleim ki nem nézték belőlem, hogy mit leszek képes egy év alatt teljesíteni…), megtanultam németül és még a gimnáziumi tananyagot is megtanultam, egyedül… Kijelenthetem: a gimnáziumban üldögélés időpocsékolás! Az életben tanuljunk, ne egy tégla buborékban üldögéljünk! 1 év alatt több évnyi teljesítményt nyújtottam, pedig nem vagyok zseni. Nem kell hozzá épület, hivatal, tanári kar, hogy valaki tanuljon. A MOOC-okkal kapcsolatban is van tapasztalatom, tehát amit ebben a blogban leírok, az megvalósítható, életszerű és sokaknak jelenthet kiutat és modern tanulási lehetőséget.

Miért Hagynám, hogy Mások Mondják Meg, hogy Engem Mi Érdekel és hogy Hogyan Tanuljam Meg?

Akik rám erőltették az iskolai hierarchiát, 8 év alatt nem voltak képesek megtanítani oroszul, illetve annak ellenére, hogy egy hangot nem tudtam németül, a gimnázium első évében belekényszerítettek egy haladó német csoportba (pechemre az első héten, egy teljes hétig kórházban voltam és mire csatlakozni tudtam a “kirendelt” osztályhoz, betelt a kezdő német csoport… senkit sem érdekelt, hogy nekem mi lenne jó… na ilyen hangulatban teltek a gimnáziumi éveim… nem csoda, ha nem kedvelem a “Hierarchikus Kollektív” iskolarendszert)… Amikor azonban egyedül elutaztam Sydney-be, “érdekes”, 4 hónap alatt megtanultam angolul beszélni, és én magam kértem az első héten, hogy tegyenek az általános kezdő csoportból a vizsga előkészítő középhaladó csoportba. Egy angol anyanyelvű családdal laktam, és tudtam, hogy néhány hónap múlva képes leszek vizsgát tenni (németül is így tanultam meg… nyelvi közegben… nem a gimnáziumban…). Eljött az a nap is, a negyedik hónapban, amikor rájöttem, hogy valószínűleg a felsőfokú vizsga is menne. A nyelviskola vezetői nem fogadták el a felsőfokú vizsgadíjamat, mondván, örülnek, ha a középfokot leteszem, ezért egyénileg fizettem be a felsőfokra. Mondanom sem kell, hogy mindkét vizsgát sikeresen letettem. Én tudtam, hogy képes vagyok rá, de csak én tudtam. Mindenkinek saját magának kell kialakítani a saját tanulási rendszerét, és ebben kell segíteni az embereket. Ha szenvedsz a rendszertől, nem biztos, hogy te vagy a hülye! Lehet, hogy a rendszer idióta.

Szóval, rágódó szülők, itt egy opció: a gyerek tanul, egy saját tanmenet alapján, és online (Un)Hangout-ok vagy személyes meetup-ok során egymást mentorálják a diákok (nem kell, hogy egy korosztályhoz tartozzanak és a legjobban akkor értenek meg valamit, ha elmagyarázzák valaki másnak), miután megnéztek egy-egy MOOC videót. Természetesen ez nem minden diáknak jön be (főleg, mivel sokuknál szinte kiirtják az önálló gondolkodást és aktivitást, a mai iskolákban), de az biztos, hogy ha ilyesmi létezett volna, amikor kamasz voltam, akkor én ezt választottam volna. 25 évvel ezelőtt persze a legtöbben azt gondolták, hogy velem van a baj (magántanulók nálunk csak a sportolók voltak és én, aki nem voltam sportoló). Mindvégig láttam, hogy a baj a rendszerrel van és azzal, hogy az emberek többnyire szó nélkül elfogadják azt, ami van. El nem tudom mondani, hogy mekkora elégedettséggel tölt el, hogy végre szétesik egy rossz rendszer, és lesz helyette valami sokkal jobb. Ezen még a megrögzötten tekintélyelvű vezetők sem változtathatnak.

Sokan szeretik azokat abnormálisnak, deviánsnak tekinteni, akik valahogy kiutat keresnek egy pocsék oktatási (munkaügyi és társadalmi) rendszerből… pedig hadd mondjam el, hogy a kiútkeresés egy nagyon egészséges impulzus, de nem mehet világgá mindenki. Kevesen járnak ma igazán jó, emberséges, barátságos, toleráns, intelligens, felvilágosult, önfeledt iskolai közösségekbe. Sosem szerettem iskolába járni, de mindig is szerettem tanulni, tudni, összefüggéseket látni, kérdezni, dolgoknak utánajárni, a tudásomat megosztani. Engem ne “oktasson” senki. Engem hagyjanak tanulni, amíg csak élek.

Tudom, hogy egy “Hierarchikus Kollektív” stílusú embernek ez skandalum, de én, ha tehetném, a vizsgázást is eltörölném. Eljön a nap, amikor senki sem érti majd, hogy régen miért vizsgáztak az emberek. Lesznek olyan módszerek (agy/számítógép/AI interface-ek), melyek feleslegessé teszik a vizsgázást (ha eszembe tudott jutni ez a lehetőség, akkor egy nap létezni fognak ezek a módszerek). Remélem, hogy megérem azt a napot. Hogy megérem-e, az bizony nem feltétlenül attól függ, hogy milyen tempóban fejlődik a tanuláshoz kapcsolódó technológia (fantasztikus dolgok vannak születőben, hihetetlen tempóban), hanem a tartós stressztől függ… melyet a “Hierarchikus Kollektív” iskolarendszer okoz az “Elosztott Individuális” stílusú tanuló emberek tömegei számára. Ha ezt a stresszt számokban valaki ki tudná fejezni, bizony az állunk leesne. Nem beszélve arról, hogy ez mennyire nem hatékony, sőt gazdaságtalan rendszer. Nekünk hatékony, emberséges tanulási rendszerek kellenek, melyek utat és kommunikációs csatornákat nyitnak emberek, társadalmi rétegek, közösségek, országok és kontinensek között.

Azt mondják, ha az élet citromot ad neked, készíts limonádét… Én azt mondom, hogy tegyünk bele mentát és jeget is, és kész az isteni Virgin Mojito, avagy a saját MOOC alapú tanulási folyamat, mely során az emberek egészségesen és méltósággal fejlődhetnek. A saját tanulási koktélját keverje mindenki saját maga.

 

Tell me what you think!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: